Ma a tanyán ébredtünk, és nem tudom, hogy a hely szelleme, vagy a nyughatatlanságom késztetett arra, hogy neki kezdjek, de a lényeg, hogy készen lett egy szépséges kalács, ami a bölcsibe landolt, a kicsik tányérján.
Tudom, hogy vannak mindenféle szabályok és sztereotípiák a kalácskészítés kapcsán, de én szeretem, ha valami más utat is lehet választani a hagyományosnál. Kárai Dávid receptjét szoktam követni, és ahogy mondja, ez elronthatatlan.

Hozzávalók:
250 ml víz
700 g finomliszt
250 ml habtejszin
150 g méz
7 g instant élesztő
1 kk só
2 db tojás (a tésztába)
50 g puha vaj
1 db tojássárgája (a kenéshez)

A vizet és 50 g lisztet egy lábosba öntünk, majd kézi habverővel simára keverünk.
Közepes lángon melegíteni kezdjük, majd folyamatos keverés mellett sűrű, besamel mártás állagúra összefőzzük. Ekkor mehet hozzá a tejszín és a méz, majd addig kevergetjük, amíg a méz teljesen el nem olvad benne, ekkor le is húzhatjuk.
Az egészet egy keverőtálba átöntjük, és hozzáadjuk a maradék lisztet, az élesztőt és a sót. Beleütjük a tojásokat, és robotgéppel (vagy kézzel) elkezdjük dagasztani. 5-6 perc után már szépen összeáll, ekkor 2-3 adagban hozzádagasztjuk a puha vajat is, majd addig gyúrjuk, amíg szép rugalmas nem lesz, a felülete pedig szép sima (ez újabb 5-6 perc).
Kilisztezett tálban, konyharuhával letakarva egy órát kelesztjük.
A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd nyolc egyenlő gombócra osztjuk, és szép kerekre formázzunk.
Egy nagyobb gyümölcskenyér-formát kivajazunk, és beletesszük a gombócokat. Jöhet egy újabb kelesztés (kb. 40 perc), amíg a bucik szépen meg nem duzzadnak.
Ezután lekenjük a tetejüket tojássárgával, megszórjuk mandulával, majd 180 fokos sütőben aranybarnára sütjük.